ilyenek

- Hé vaher! - szólt a Sztegoszaurusz.

- Az haver! - mormogta a Tyrannoszaurusz Rex - Így mondják szépen magyarul.

- Nekem aztán tök mindegy! - kapargatta a fogaival a krumplipalántákat a Sztegoszaurusz, miközben a napszemüvege majdnem lecsúszott a fejéről.

- Akkor ma is csak karalábét kapsz vacsorára. - méregette a Tyrannoszarurusz Rex barátja sonkáit.

A Sztegoszaurusz viszont rá se hederített, azt hitte, hogy ma neki mindent szabad. De a Tyrannoszaurusz Rex sem volt rest.

Aznap este, vacsora után az ablakokon beköszönt a jégkorszak.

Riadó! Riadó! Vörös kód! Nem találom az ezresem. Az előbb még itt volt. Csak nem megint a hangyák lopták el? Aztán jól bevásárolnak belőle mindenféle amfetaminszármazékot. Még csak az kéne, hogy megint össze-vissza nyalogassák az íróasztalt. Így is győzök utánuk takarítani.

Na majd kapnak tőlem a szemtelen lurkók, orrcseppet a szemükbe!

Így.

Büdös a szád!

Mostál ma már fogat? Nem, nem, ne is próbálkozz a tenyérbe leheléssel! Tessék, itt a fogkefe, ezt végét a szádba.

Egyébként szép ez a zöld. Nyugtatja a szemet.

- Ennek akkor sincs értelme! - forgatja, nézegeti, még mindig nem történt semmi.

- Már miért ne lenne?

- Mert nincs értelme! - körülnéz, a körmével is megpiszkálja.

- Figyelj, hadd segítsek.

- Hagyjál! Ez különben is egy hülyeség.

- Ha te mondod.

- Na látod.

Ma felkeltem, és egy nagy tányér rénszarvast reggeliztem. Kár, hogy nem volt otthon pisztácia, így maradt a kókuszreszelék. Viszont legközelebb óvatosabb leszek az agancsával, ha nem nyelem félre, fogpiszkálónak megteszi.